2013. szeptember 22., vasárnap

Nathaniel 7.epizód

Kérlek, csak saját felelősségre olvasd ezt a bejegyzést, ha önállóan szeretnél továbbhaladni a játékban!

Peggy mindenkit a kérdéseivel bombáz. Titkoltok előle valamit?
Igen! Nem mondtuk el neki, hogy Melody szülinapi bulit szervez.

Akkor még szerencse, hogy én se beszéltem róla.
(Beszélgetés vége)

Mit csinálsz te még itt?
Ezt akár én is kérdezhetném tőled! Sose mész haza?
A sulin kívül is van életed?

De, csak itt jobban tudok koncentrálni.

Kedves, hogy aggódsz miattam!
(Valaki próbál szarkasztikus lenni...)


Igen. Könnyen megjegyzem az ilyen dolgokat.
A. Én is, de mivel sose mondta, mikor van, nem is tudhattam!
B. Hogyhogy? Elmondta neked?
C. Vettél neki ajándékot?

Nem, de szóban felköszöntöttem.
És nekem vennél szülinapi ajándékot?

Persze!

(Amikor visszamész a chipsért a suliba, és találkozol vele, a B-t válaszd, az növeli a szintet)

Na, jó volt a szülinapozás?
Igen, nagyon jól szórakoztunk!

Melody biztos örült!
Igen. Mesélt egy kicsit rólad.

Rólam? Mit mondott?
Megtudtam, hogy a szüleid miatt szeretnél jól teljesíteni, és kifogástalanul viselkedni a suliban.


Mi... A szüleim? Mi közük van nekik ehhez?
A. Jól gondoltam! Még a szüleid előtt is megjátszod magad!
B. Akkor igaz? Csak miattuk csinálod az egészet?
C. Ne húzd fel magad, csak úgy kérdeztem!

Én... Ez személyes jellegű dolog!
Kérlek...


Igen, szeretnék megfelelni az apukám elvárásainak. Elég szigorú, és azt szeretné, ha a gyermekei tökéletesek lennének.
Attól függetlenül a húgod állandóan csak ostobaságokat csinál... méghozzá nem is kicsiket!


Amberrel sokkal engedékenyebb. Mint minden apa a lányával, azt hiszem.
A. Ez nem fair!
B. Igen, asszem ez normális!
C. Ne panaszkodj annyit!

Normális, hogy kemény velem?
A. Igen, annak kell lennie!
B. Dehogy, ne vegyél mindent magadra! Úgy értettem, „normális”, hogy a lányával kedvesebb.

Te kértél meg, hogy beszéljek a dologról!
A. De nem tudtam, hogy ilyen uncsi lesz!
B. Ne haragudj, nem ezt akartam mondani!

...
Na és? Megérte a sok erőfeszítés? Apukád elégedett?

Nem. Ha mindent megteszek, az se elég neki.
(következő)


Most már legalább tudom, miről ne beszéljek veled!
(Beszélgetés vége)


Van még néhány kérdésem...

Igen, miről?
Ha jól értettem, történt valami veled, Amberrel és Castiellel, amikor kicsik voltatok.

Történt valami?
Nem tudok mindent, de tudom, hogy valami történt, amitől Amber belezúgott Castielbe. Azt is hallottam, hogy korábban elég eleven voltál.

Nem voltam rossz gyerek!
Inkább elviselhetetlen voltál?

Dehogy, mindig is komoly voltam. Ha olyat keresel, aki kiskorában rosszalkodott az órán, akkor Castielnél kell körbenézned!
Pont Castiel mondta, hogy abban az időszakban nem ilyen voltál!

És te hiszel Castielnek?
Nemcsak ő mondta! Melody is utalt ilyesmire az este folyamán!


Mit mondott pontosan?
Hát... Hogy kicsinek nem ilyen voltál, mint amilyen most vagy...

Sokkal félénkebb voltam. Lehet, ezt akarta mondani.
(Akkor miért reagálsz így?)

(Nem ártana szereznem néhány további infót Melody-tól. Ha sarokba tudnám szorítani Natanielt, biztos többet elárulna a múltjáról. Ez lehet, hogy összefüggésben van Amber és Castiel történetével.)


Belenéztem a rólad szóló naplójegyzetekbe. Nem tudsz tovább hazudni!

Te... Megnézted a rólam szóló bejegyzéseket?
Nem volt más választásom...

Felfogtad, hogy mit tettél? Ez nagyon komoly! Azok személyes információk voltak!
Ha nem hazudtál volna, nem kellett volna megnéznem. A te hibád!


Ez nem kifogás!
Nos? Miért nem akartad bevallani, hogy nem te voltál mindig a tökéletes DÖK-ös diák?


Mert ez egy olyan időszak, amelyre nem vagyok büszke!
Nyugi, mindenki eleven volt kiskorában...

Nem egyszerűen eleven voltam!
Akkor mit csináltál? Mi történt?

Bocsi, de tényleg nem tartozik rád!
(Pfff... A semmiért csináltam az egészet...)
Aztán persze elmondja ^^ A kép a végigjátszásban.




~*~ Réka ~*~

1 megjegyzés: