Ez a legkevesebb, amit tehetek! Viszonozni akartam a szívességet, de nincs jobb ötletem ... Szóval azt gondoltam, hogy hazakísérhetlek. Ha szeretnéd...
A. Igen, az jó lenne!
B. Nem, kösz én inkább egyedül megyek.
Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de nem láttad Castielt?
Ma még nem... Te sem?
Nem. Remélem, nem lett beteg!
Akkor szólt volna neked. Nem?
Épp ezért aggódom!
Én is szerettem volna tőled kérdezni valamit. Egy barna hajú, szakadt farmeros csaj kereste tegnap Castielt. Te is találkoztál vele?
Nem, vagy legalábbis nem emlékszem...
(Az még valószínűbb...)
Nem tudod, milyen eseményről beszélt nekünk az igazgatónő?
Fogalmam sincs, de nincs is kedvem ezen gondolkodni.
A. Szeretnéd, hogy meglepetés maradjon?
B. Oh... Akkor, ha megtudok valamit, akkor ne mondjam el neked?
C. Hogyhogy?
Most Castielt keresem. Ha megtaláltam, majd foglalkozom a dologgal.
(Beszélgetés vége)
Szóval visszajött...
Lisander! (Hallgatózott? Nem ő mondja mindig, hogy nem szabad beleavatkoznunk mások magánéletébe?)
Szeretném tudni, hogy miért jött...
Ő kereste tegnap Castielt... Nem tudod, mit akar tőle?
Van egy tippem... Ne haragudj, de fel kell hívnom valakit.
Várj! Miről van szó?
Majd később elmondom!
Oh, rendben! (Komolynak tűnik... Szóval Deborah... Így, hogy tudom a nevét, lehet, hogy több szerencsém lesz a többiekkel.)
Iris szerint mindenkitől Deborah után érdeklődsz. Igaz ez?
Igen, túlságosan kíváncsi vagyok, és mivel te nem mondtál nekem semmit...
Sajnálom, előbb tisztázni akartam valamit. Mit szeretnél tudni?
Ki ő? Azon kívül, hogy egy volt diák?
Castiel exbarátnője.
(Tudtam!)
Castiel sosem akart beszélni a dologról. Ebben az időben ismerkedtünk meg, és láttam, hogy eléggé felkavarta a szakításuk. Nem akartam feltépni a sebeit.
A lány hagyta el Castielt?
Igen.
Akkor most miért akarja látni?
Ez az, amit én sem tudok... Lehet, hogy meggondolta magát. Szeretnék beszélni az illetékessel, az egy kicsit egyszerűbb lenne, de sajnos nem érem el...
(Lisander elég zaklatottnak tűnik. Úgy látszik, felkavarta a dolog...)
Megkérdezte tőlem, hogy Castiellel beszéltünk-e az ajánlatáról....
Milyen ajánlat?!
Nem akart többet mondani... Remélem nem azt szeretné, hogy játsszon a zenekarában...
A. Én is remélem...! Szörnyű lenne, ha elmenne a suliból!
B. Nézzük a dolgok jó oldalát: akkor legalább lenne egy kis nyugtunk!
Mit csináltok ti ketten?
Mr. Faraize-t keressük. Nem láttad?
A „B” teremben láttam. De nem válaszoltál a kérdésemre!
De, mondtam, hogy Mr. Faraize-t keressük...
De miért nem engem kértél meg, hogy segítsek?
Te azzal voltál elfoglalva, hogy Castielt kerested...
Legközelebb inkább engem kérj meg! Még akkor is, ha elfoglaltnak tűnök!
Oh, persze, ahogy gondolod! (Elment.)
ha visszaviszed a jegyzetfüzetét--->
Tényleg? Köszi szépen!
A. Én örültem, hogy segíthettem!
B. Kaphatok egy pecsétet az „elveszett jegyzetfüzet”-es hűségkártyámra?
Zavarhatlak egy kicsit?
Persze! Mi történt?
Deborah-nak elment a gitárosa... Szeretné, ha Castiel csatlakozna az együtteséhez.
...
Remélem, nemet mond... Nem szeretném, ha elmenne.
Illusztráció:
Megint megpróbáltam felhívni Castielt, de nem válaszol... Nem tudom, hogy mit mondhatott neki Deborah, és hogy Castiel hogyan döntött... Kicsit aggódom...
A. Nyugi, biztos, hogy a végén minden jól alakul majd!
B. Gondolj bele, ha Castiel elmenne a suliból! Nem is látnánk többet...
(Sóhajt.)
(Jaj, nem kellett volna ezt mondanom! Ki kell találnom valamit.) Nyugi, Lisander, még ha el is megy, akkor is visszajön majd, hogy lásson minket!
-Szilvi
