2011-es halloweeni különleges epizód végigjátszása + Dimitry

Kérlek, csak saját felelősségre olvasd ezt a bejegyzést, ha önállóan szeretnél továbbhaladni a játékban!

A 2011-es halloweeni részben egy igazi vámpírral találkozhatunk. Ahhoz, hogy elérjük ezt az epizódot meg kell venni a különleges gyűrűt az ékszerboltban. Ha egyszer veszed meg a gyűrt, egyszer játszhatod végig az epizódot, viszont a további lépések ingyenesek, azaz nem kell AP-t felhasználnod. A rész 100 akciópontba kerül, és nem befolyásolja a későbbi történetmenetedet.
Ezeket a játék elején mind elmondja ChiNo.

A végigjátszás:


A részben Black, a kis fekete denevér fog kísérni, de nincsen kötött történetmenet, neked kell rájönnöd, hogy mi a következő feladatod. Miután beszéltél Black- kel, akitől megtudjuk, hogy lakik a temetőben egy vámpír, menj, és fedezd fel a területet.


A Dimitryvel való találkozás után (ott van a barátságtalan ösvényen túl, Mária sírjánál) kell találnod egy állatot, amivel Dimitry az éhségét csillapíthatja. Ez az állat egy macska lesz. A cica a várromnál van, ott ül a lépcsőn. Ha megvan, menj vissza Mária sírjához. Választhatsz, hogy odaadod e a cicát, vagy sem. Ha odaadod jelentősen leviszi az esélymérődet (-15-tel).

A másik feladat, amit el kell látnod, hogy szedsz három sírkőre virágokat. Ez kilenc szál virágot jelent. Három fehérrózsát (mindegyik a barátságtalan ösvényen van, a bokrokban), három rózsaszín harangvirágot, és három fehér pompomot vagy pitypangot (de az hol fehér? O.o). Ezek ott lesznek a sírkövek közelében, de szerintem nagyon könnyű észrevenni őket, azért nem illesztek be képet.

(Amikor mindhárom virágból megvan egy- egy, akkor tedd le a sírhoz, és csak azután lesz elérhető a következő csokorra való.)

Ezután menj el Dimitryvel a várromhoz. Kihoz neked egy ruhát, amit a kiegészítőkkel együtt megtarthatsz. Nem maradt más hátra minthogy megengedd vagy éppen ne, hogy igyon a véredből. Attól függetlenül, hogy mit választasz, meg fog kérni, hogy maradj vele, de mindenképpen visszakerülsz a történetbe. Ha nem engeded meg neki, nem kapod meg az alábbi illusztrációt.

Itt pedig a párbeszédek, és a válaszok:

Mit csinálsz te itt?

Jaj! (Hát, itt van! Nem hallottam, hogy jön, és nem vettem észre a közelségét.)

Kérdeztem valamit...

Én... nem tudom. Véletlenül kerültem ide. Black tanácsolta, hogy nézzek körül errefelé...

Mi a neved?

Reka vagyok. (Nyugodtnak tűnik, de attól még kiráz tőle a hideg.)

Dimitry a nevem.

Örvendek...

Mi a vércsoportod?

A. Nem tudom.

B. Miért akarod tudni?

C. Nem adok ki ilyesmi információkat bárkinek.

Mert nagyon jó illatod van...

(Jaj... most a véremről beszél?)

Amikor visszajöttem ide, ismeretlen szagot éreztem... Nem ez az első alkalom, hogy ellátogatsz ehhez a sírhoz, ugye?

Valóban nem. Ne haragudj, nem akartalak zavarni!

Ön igazi vámpír?

Tessék?

A. Akarom mondani... igazi vámpír, akinek fénylik a bőre a napon?

B. Akarom mondani... igazi vámpír, aki vérrel táplálkozik?

C. Akarom mondani... igazi vámpír, aki fél a fokhagymától?

Attól megijednél? (Én a B-t választottam, de mind semleges)

A. Igen, egy kicsit... Nem túl megnyugtató, ha egy szörny áll szemben az emberrel...

B. Nagyon! Egy csomó vámpíros filmet láttam már, és mind szörnyűek voltak!

C. Egyáltalán nem... Nem mintha unatkoznék, de most mennem kell... Hahaha!

A valóság gyakran különbözik attól, amit a könyvekben vagy a filmeken láthatunk.

Értem... Ne idegesítsd fel magad, kérlek...

Válaszul a kérdésedre: igen, vámpír vagyok. Az egyetlen, aki itt maradt. Megígértem a kedvesemnek, hogy soha nem támadok emberre, és még ma is tartom magam ehhez az ígérethez. Kizárólag az erdő állatainak vérével táplálkozom.

(Huhh, akkor nem gonosz.) A kedvesed... Mária? Az övé ez a sír?

Igen... Hasonlítasz rá...

(Ismét szomorúan néz a sírra.)

Egyedül hagynál egy kicsit, kérlek?

Igen, persze... Örülök, hogy találkoztunk.

((Black mesélt nekem egy férfiról, aki elment egy másik országba, hogy vámpírrá változzon, és így megmentse a kedvesét. Te voltál az?))

Igen.

A. Mi tartott ilyen sokáig?

B. Akkor miatta lettél vámpír?

(Látom Dimitry-t! Ott van a sír közelében...)

A. (Odaadom neki a cicát. Jó ügy érdekében cselekszem...)

B. (Elengedem a cicát.)

--> (Ezt nem tehetem... Szegény kicsi cica. Annyira aranyos...) (Hagytam a cicát elmenni.)

Egy pillanatra azt hittem, hogy ide akarod adni ezt a cicát, hogy megigyam a vérét...

Láttál?

Kilométerekről is megérzem az emberi illatot, nemhogy ennyire közelről...

Sajnálom! Segíteni akartam, de végül nem tudtam.

Mindegy, amúgy se lett volna nagyon tápláló. Tetszik, hogy végül nem adtad ide. Ez bizonyítja, hogy van szíved.

Köszi... és még egyszer bocsánat.

Még egyszer megkérlek: hagyj egyedül! Ígéretet tettem, és nem szeretnék megtámadni egy embert, akinek ennyire jó illata van, mint neked...

Persze! Már megyek is!

Kedves, amit tettél...

Megijesztettél! Azt hittem, egyedül akarsz maradni!

Láttam, hogy oda-vissza járkálsz Mária sírja közelében, és kíváncsi lettem, mit csinálsz.

(következő)

Ő is hasonlóan cselekedett volna... Tényleg nagyon hasonlítasz rá.

„Ő”? Máriáról beszélsz?

Igen... Rendkívül kedves lány volt, és ha látná, mi lett ebből a helyből, nagyon szomorú lenne. Ő is biztos megpróbálta volna felélénkíteni ezt a temetőt...

Nagyon hiányzik neked, ugye?

Persze, de szerintem azok, akik itt hagynak minket, nem szeretnék, hogy azzal töltsük az életünket, hogy sírunk utánuk. Gondozom a sírját, hogy megőrizzem az emlékét, de azért kihasználom azt is, hogy hallhatatlan vagyok.

Akkor nem vagy egyedül?

Még nem találtam se férfi se női társakat. Szerintem a régióban én vagyok az egyedüli vámpír. De várom, hogy végre jöjjön valaki, akinek van kedve itt maradni.

(Nagyon szomorúnak tűnik...)

Velem jössz? Szeretnék adni neked valamit köszönetként, amiért derűsebbé tetted a temetőt.

Ok!

Enyém ez a kastély. Keresek neked valamit, várj itt.

Ok, várok.

(Dimitry elment, majd néhány perccel később visszajött.)

Nem nagy dolog, de szeretném, ha a tied lenne ez a ruha, ahelyett, hogy itt porosodik.

(Ideadott egy ruhát, és néhány kiegészítőt.)

Nagyon jól áll!

Köszönöm! Ez gyönyörű! Tényleg!

Örülök! Sajnálom, szerettem volna tovább maradni veled, de mennem kell...

Gyere vissza később! Kérni szeretnék tőled valamit.

Akkor később visszajövök!

Mit akartál kérni?

Hát, megengednéd, hogy...

?

Nem, ez túlságosan illetlen a részemről...

Így, hogy már elkezdted, jobban örülnék, ha elmondanád, hogy mit szeretnél.

(Úgy tűnik, mérlegeli a pro és kontra érveket, mielőtt válaszolna.)

Megengednéd, hogy igyak a véredből?

Micsoda?! Azt hittem, csak az állatok vérét iszod.

Igen, de ahogy mondtam, ez sajnos nem elég tápláló a vámpírok számára. Teljesen elgyengültem tőle az évek alatt...

Hát...

És be kell vallanom, hogy ezek a ruhák fájdalmas emlékeket ébresztettek bennem. A küldetésre gondolok, amit kitűztem magamnak Máriával kapcsolatban, és nem tudtam teljesíteni...

Értem... Az fáj?

Nem tudom.

A. (Nagyon félek, de nem akarok neki nemet mondani. Azok után, amin átment... Ráadásul ez csak egy álom. Semmit nem veszíthetek...)

B. (Nem tudom megcsinálni. Ha ez csak egy álom, a fájdalom fel fog ébreszteni. Én viszont maradni szeretnék még egy kicsit...)

Na? Megengeded?

Ok!

(Dimitry nekinyomott egy öreg falnak, és beletemette az arcát a nyakamba... A fájdalom olyan volt, mint egy csípés, csak nagyobb erejű és hosszabb ideig tartott...

Azt hiszem, csak néhány percig szívta a vérem, de sokkal többnek tűnt...)

(következő)

Szeretném, ha velem maradnál.

Micsoda? Nem tudom, gondolkodnom kell, és...

És ezt a szép ruhát kapod tőle.

~*~ Réka ~*~